Az Európai Unió az elmúlt években kiemelt figyelmet fordított a nemteljesítő hitelek (non-performing loan, azaz NPL) kezelésére, tekintve, hogy ezek jelentős hatást gyakorolnak a tagállamok gazdasági és pénzügyi stabilitásra. E törekvés részeként született meg az (EU) 2021/2167 számú irányelv, amelyet a tagállamoknak eredetileg 2023. december 29. napjáig kellett volna nemzeti jogrendjükbe átültetniük. Magyarországon azonban az irányelv implementációját célzó törvényjavaslat csak 2025 márciusában került az Országgyűlés elé.
A nemteljesítő hitelmegállapodások hitelgondozóiról és a nemteljesítő hitelmegállapodások felvásárlóiról szóló törvényjavaslat jelentős változásokat hozhat a követelésvásárlás és követeléskezelés jelenlegi szabályozásában, valamint az ezekkel foglalkozó piaci szereplők működésében. A jogalkotás célja az uniós törekvésekkel összhangban az, hogy megkönnyítse az NPL ek hitelintézetektől történő átruházását, egységes jogi környezetet biztosítson a hitelgondozók és hitelfelvásárlók számára, valamint garantálja a fogyasztók - különösen az adósok - védelmét.
A javaslat ennek érdekében részletesen szabályozza a nemteljesítő hitelmegállapodásokkal vagy azokból származó követelésekkel kapcsolatos követeléskezelési (hitelgondozási) és követelésvásárlási tevékenységeket, meghatározva az érintett szereplők engedélyezési és felügyeleti követelményeit.
Az engedélyezési kötelezettségek tekintetében a törvényjavaslat új terminológiát vezet be, valamint különbséget tesz a hitelgondozók és a hitelfelvásárlók között. A hitelgondozó olyan szervezet, amely - a hitelfelvásárló megbízásából - üzletszerűen végzi a nemteljesítő hitelek kezelését, ideértve a fizetések beszedését, a hitelfelvevőkkel való újratárgyalást és a követelések érvényesítését. Ez lényegében megfelel a jelenlegi követeléskezelési tevékenységnek. A hitelfelvásárló ezzel szemben olyan piaci szereplő, amely nemteljesítő hitelmegállapodásokat vagy azokból származó követeléseket vásárol meg, de önállóan nem végez hitelgondozási tevékenységet. Míg a hitelgondozóknak kötelező engedélyt szerezniük a Magyar Nemzeti Banktól, mint felügyleti hatóságtól, addig a hitelfelvásárlóknak működésükhöz - ha nem folytatnak közvetlen követeléskezelési tevékenységet - nincs szükségük ilyen engedélyre.
Ez a szabályozási megközelítés jelentős eltérést mutat a jelenlegi hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény logikájától, amely szerint eddig a követelésvásárlás - függetlenül attól, hogy ki végzi a követelés kezelését és beszedését - engedélyköteles volt. Az új rendszerben a szabályozás kettéválik: eltérő engedélyezési feltételek vonatkoznak a követelésvásárlásra és a követeléskezelésre, attól függően, hogy az adott követelés a törvényjavaslat hatálya alá tartozó nemteljesítő hitelmegállapodásokhoz kapcsolódik, vagy más, például vállalatok közötti hitelezésből, teljesítő hitelekből, lízingügyletekből, faktoringból vagy egyéb nem pénzügyi szolgáltatásokból származik. Az ilyen típusú követelések továbbra is a jelenlegi hitelintézeti szabályozás alá tartoznak, és a megszerzésük, megvásárlásuk engedélyköteles marad.
Ez az új, kettős szabályozási rendszer a magyar piacon több kihívást is magában hordoz. Az eltérő engedélyezési és felügyeleti követelmények párhuzamos alkalmazása jelentős adminisztratív és pénzügyi terheket róhat a piaci szereplőkre, miközben a megfelelési és nyilvántartási kötelezettségek bonyolultsága bürokratikus akadályokat eredményezhet. Továbbá, a különböző szabályozási keretek átfedése jogbizonytalanságot idézhet elő, amely megnehezíti az érintettek számára a törvényi előírásoknak való maradéktalan megfelelést.
A törvényjavaslat az irányelvvel összhangban lehetővé teszi a határokon átnyúló hitelgondozási tevékenységet. Ezáltal az EGT tagállamaiban működő hitelgondozók Magyarországon is nyújthatnak majd szolgáltatásokat, és fordítva, a magyar hitelgondozók is beléphetnek más EGT-országok piacaira. Ezen rendelkezés elősegíti a piaci verseny élénkítését, amely hosszú távon kedvezőbb feltételeket teremthet a hitelfelvevők számára. Emellett a Magyar Nemzeti Bank külön engedélye nélkül is végezhet hitelgondozási tevékenységet az a hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alapján már rendelkezik hitelnyújtási vagy követelésvásárlási engedéllyel.
Fontos leszögezni, hogy a törvénytervezet még változhat a közeljövőben esetlegesen benyújtott módosító javaslatok alapján, azonban a piaci szereplőknek már most javasolt lehet a folyamatok nyomon követése, ugyanis majd ők lesznek azok, akiknek az implementáció után alkalmazkodni kell az új szabályozási környezethez.
The content of this article is intended to provide a general guide to the subject matter. Specialist advice should be sought about your specific circumstances.
